A NEGATÍV gondoltak POZITÍV mellékhatásai
Arra kérlek, hogy felejtsd egy időre megerősítő gondolataidat, derűlátásodat! Tudom, nem könnyű most, hogy így belelendültél, elkaptad az áramlatot, és flow-ban vagy. Jó is az! Mégis tarts velem ennek a cikknek az erejéig és cenzúrázd pozitív hozzáállásodat. Ígérem, nem lesz meg a jutalma!
Civilizációnk megszállottan keresi a boldogságot, könyvek, videók milliói állnak rendelkezésre az emberiség általános boldogulásához. Bárki hozzáláthat, hogy megjavítsa a jellemét, kiiktassa életéből a lelki zavarokat, szennyes szenvedélyeket, lustaságot, vesekövet, kishitűséget, nagy súlyfelesleget. A fogyasztói társadalom a pozitív gondolkodásra épül: nincs lehetetlen tervszám, bevehetetlen piac!
A patikus lecsúszott arisztokrata családból származott, mégis sikerült elvégeznie az egyetemet, kölcsönöket vett fel, és megnyitotta gyógyszertárát. Fülig eladósodva mindent elkövetett, hogy az üzlet működjön. Többek között a pirulák mellé jó szavakat is adagolt. Patikamérlegen. Valósággal beleszuggerálta a gyógyulást a betegeibe. Arra kérte őket például, hogy a pasztillával együtt mondogassák: „Napról napra, minden körülmények között egyre jobban és jobban érzem magam…”
Hamarosan már pirulákat sem kellett árulnia. Csak gyógyító szavakat. Ez a jó üzleti érzékkel megáldott fiatal francia patikus, Emile Coue lett a világ első autogéntrénere a tizenkilencedik-huszadik század fordulóján. Bár nem lett próféta saját hazájában, de Amerika hamar felismerte Coue zsenialitását és igazát: az agy nem tud különbséget tenni a valós és a képzelőerővel mélyen átélt események között.
Honfitársa, Voltaire még ennél is korábban, a tizennyolcadik században úgy döntött, hogy boldog lesz. Mert az jót tesz az egészségnek. Műveljük kertjeinket! Ebben igaza volt, kétszáz évvel később tudományosan is igazolták, hogy a félig tele pohár szemléletet és a kertészkedés javítja az életkilátásokat.
Ha boldog akarsz lenni, hát legyél…
Daniel Kahneman Nobel-díjas szerző utolsó könyvében beütött a krach. Igazi, írói blokk. A világhírű pszichológus félbehagyta a kéziratot, majd elölről kezdte az egészet, miközben egyfolytában attól rettegett, hogy éppen most teszi tönkre a szakmai hírnevét. Borúlátó gondolataiból azt sem tudta kizökkenteni, hogy évtizedek óta a téveszmékkel foglalkozott, nála jobban senki sem tudta, milyen csalóka játékot űzhetnek hiedelmei az emberrel.
Korunk egyik legjelentősebb pszichológusa egyszerűen képtelen volt úrrá lenni a könyvvel kapcsolatos kételyein. Végül úgy döntött, független zsűrire bízza a kézirat sorsát. Megkérte a barátját, jutassa el munkáját néhány kollégához, akik kétezer dolláros tiszteletdíj fejében véleményezték a művet, anélkül, hogy a szerző kilétét felfedték volna. A Gyors és lassú gondolkodás az utóbbi évek egyik legnagyobb példányszámában eladott pszichológiai témájú könyvsikere lett. A 294. oldalán olvashatjuk a következő mondatot:„ Ha csak egy dolgot kívánhatnánk gyermekeink számára, érdemes lenne azt kérni, hogy legyen optimista.”
Kahneman leírja, hogy az optimista emberek általában derűsebbek, ezért népszerűbbek, erősebb az immunrendszerünk, és jobban vigyáznak az egészségükre, így a várható élettartamuk is magasabb. Mintha egy jó tündér vigyázná minden lépésüket. Csakhogy ennek a csodás gyógyírnak a túladagolása melléhatásokkal jár. Tehát, ha két dolgot is kívánhatna gyerekei számára, Kahneman második kívánsága az volna, hogy ne essenek az esztelen derűlátás hibájába.
Lehet-e valaki túlságosan is optimista?
A boldogságkutatók szerint gyakrabban esünk ebbe a hibába, mint gondolnánk. Az emberek nyolcvan százaléka úgy érzi, inkább a jobb, mint a rossz autóvezetők közé tartozik, kisebb az esélye a rákra, viszont nagyobb az esélye egy megpályázott állás elnyerésére, mint a matematikai átlagnak. Ezzel szemben a szigorú statisztikai adatok azt mutatják, hogy sajnos nem tartozik mindenki a jó autóvezetők közé, az emberek harminc százaléka találkozik élete során valamilyen daganatos betegséggel, a legtöbb pályázót pedig be sem hívják az állásinterjúk második fordulójára. Nagyon nem esett jól leírni ezt a mondatot, gondolom, elolvasni sem volt kellemes, de ez a cikk éppen arról szól, hogy ne hessegessük el folyton a negatív híreket.
A túlzott optimizmusra való hajlam az emberek nyolcvan százalékára jellemző. A derűlátás – az a fajta kognitív illúzió, hogy a jó híreket azonnal magunkra vonatkoztatjuk, míg a rossz híreket másokra tartjuk érvényesnek – valószínűleg velünk született tulajdonság. Mindenesetre kutatni kezdték az agynak azt a részét, amely a pozitív, illetve negatív információkat integrálja. A bal oldali anguláris gyrus hevesen reagál a jó hírekre, a jobb oldali a rossz hírekre. Amikor a kísérleti alanyok jó híreket hallottak, heves reakciókat mutatott az MRI-gép monitorja. Azonban a jobb oldali rész – a rossz hírek területe – sokkal lanyhábban reagál a rossz hírekre, függetlenül attól, hogy a vizsgált személy Woody Allen vagy Barack Obamaderűlátásával szemléli a világot.
A sztoikus bölcsesség
Ha hiszel benne meg tudod csinálni! – harsogják a plakátok, kitűzők, reklámok. Erőltetjük az optimizmust, és fejvesztve menekülünk a negatív érzések elől, és ez őrült nagy stresszel jár!
A sztoikus filozófiától a keleti a keleti bölcsekig minden hagyomány azt tanácsolta, hogy napi döntéseinknél érdemes végiggondolni a dolgok negatív kimenetelét is. Legutóbbi 2008-as világválság emlékeztetett rá bennünket, mit veszíthetünk, ha a „meg tudod csinálni” kultúrában erről megfeledkezünk. Cégek és magánemberek milliói kerültek bajba, mert figyelmen kívül hagyták a rosszabbik forgatókönyvet, és kizárólag a célszámokra fókuszáltak.
No de része lehet a boldogságnak a negatív érzelem, nem rontja el a dolgok örömét? Pontosan tudjuk, milyen a tikkasztó hőség után az enyhülés, a rosszullétt után jobban lenni, veszekedés után békülni, vizsgák, erőfeszítések után célba érni és fellélegezni, könnyes szemmel elmosolyodni…Ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes célokat kitűzni, álmodozni, hinni, remélni, csupán azt, hogy az esetleges kockázatok felmérése éppen olyan fontos információ, mint a lehetőségek felismerése.