Okostelefon, tablet, laptop, Facebook, Instagram, Viber, Messenger. A felsorolást a mai szülők, nagyszülők is tudnák folytatni, csakhogy ők az emberi érintkezés egyéb formáját is jól ismerik, hiszen a beszélgetések, a közösségi élmények beléjük épültek, miközben a mai tizenévesek már óvodáskoruk óta „böködik” a masináikat. Több millióan látták a Youtube-on Gary Turk Nézz fel! című videóját. A kisfilm arról szól, hogy
Amikor megszülettem, a nővérem alig múlt egyéves. Anyukám úgy hidalta át a féltékenykedést, hogy vett a nővéremnek egy babát, és mindent együtt csináltak, amit egy kisbabával csinálni kell. Kár, hogy semmire sem emlékszem azokból az időkből, amikor a nap legnagyobb részét „négyesben” töltöttük: anyukám, a nővérem, én és a baba, akinek a neve a feledés homályába merült, de egészen biztos
Úgy választunk éttermet, hogy az ott talált fogások jól mutassanak az Instagramon, rendszeresen átrendezzük a lakásunkat, hogy a Facebook ismerőseink lássák, milyen menő környezetben is élünk. De vajon mi vár ránk a felturbózott kép, a tuningolt látvány után? Ülünk együtt, ritka alkalom, mert szinte lehetetlen összeterelni a társaságot. Alig tudunk miről beszélni, és minden mondat így kezdődik: „Hiszen láttátok a
A világ jól van! Malmozok hasamon összefont kezem ujjaival, elégedetten pislogok. Kint ülök az udvaron. Szimatolom az élet páráit, amely kipufogógáz, rántott hús és egy eltaposott büdös bogár illata. A szél sodor virágmagvakat, porszemet, újságpapírt…Mi ez az egész? Elemek. Ilyen elemekből áll össze az élet. Alakítanak minket, de eszközeink is. Nyáron könnyebb megérteni ezt. Az élet tapintatosan, virágnyelven szól hozzánk.
Arra kérlek, hogy felejtsd egy időre megerősítő gondolataidat, derűlátásodat! Tudom, nem könnyű most, hogy így belelendültél, elkaptad az áramlatot, és flow-ban vagy. Jó is az! Mégis tarts velem ennek a cikknek az erejéig és cenzúrázd pozitív hozzáállásodat. Ígérem, nem lesz meg a jutalma! Civilizációnk megszállottan keresi a boldogságot, könyvek, videók milliói állnak rendelkezésre az emberiség általános boldogulásához. Bárki hozzáláthat, hogy megjavítsa
Miben rejlik egy nő ereje? Az odaadásban vagy az önállóságban? Sokféle erő létezik. Van, amelyikre vágyunk, és van, amelyik elrettent. Talán a legnagyobb nehézség az, hogy egy nap csak 24 órából áll. Ebbe bele kell férnie karriernek, családnak, szerelemnek, pihenésnek… Női szuperhősökből égető hiány van. Hiányoznak a játékboltok, a jelmezkölcsönzők kínálatából. Legalábbis ezt állítja egy apuka, Christopher Bell, aki egy
Mennyivel könnyebb volna, / hogyha két életem volna – kiáltja a nagyvilágba a régi Piramis-szám, hogy dalba öntse az örökös emberi sóvárgást az elérhetetlen és boldog másik élet után. A szerzemény szerint az egyik életünket odaadnánk a kedvesünknek, a másik azonban szárnyra kelne, és mindenkit szeretne, akit csak lehet. A kettősség, hogy két teljesen ellentétes dologra vágyunk egyszerre, fájdalmasan szakítja
A bikinialak fejben kezdődik! Tudjuk, hogy csak fél adag krumplipürét kellene szednünk a tányérunkra. Tudjuk, hogy a teljes kiőrlésű zsömlét kéne választanunk a boltban. Tudjuk, hogy most lenne egy óránk bemenni az edzőteremben. De nem tesszük meg, pedig fontos az egészségünk szempontjából, és a közelgő strandszezon is inspiráló. Vagy nem eléggé? Az, hogy hogyan nézünk ki, valljuk be, mindenkit érdekel.
A kisgyerekes anyák pontosan tudják, hogy a babák mennyi gondoskodásra, simogatásra, és szórakoztatásra vágynak nap mint nap. A valóság az, hogy ezek a szükségletek soha nem szűnnek meg, halálunkig vágyunk a másik ember elfogadó közelségére. És ha nem kaphatjuk meg, akkor fondorlatos kerülőutakon igyekszünk pótolni. Emberi életünk egyik nagy tragédiája, hogy egyáltalán nincs biztosítékunk arra, hogy a másik ember elfogadó
A közösségi média hibátlanra retusált világában az ember értéke a ruhaméretében, a bőre simaságában, a dereka nádszálkarcsúságában vagy a combjai közötti rés nagyságában rejlik. A fogyasztói kultúra irreális elvárásai nemcsak irigységet, hanem szorongást, önbizalomhiányt, függőségeket, evés- és testképzavarokat is okozhatnak. Nem tudom, feltűnt-e, de mintha mostanában a genetikai lottó nyertesei ugyanazokat a számokat játszanák meg: egyenesre vasalt, hosszú haj, egyformára
A romantikus regényekben várkastélyok és úri szalonok unatkozó hölgyei kiáltanak repülősóért és menekülnek elsötétített szobába a kellemetlen látogató elől, hasogató fejfájásra panaszkodva. A statisztikai adatok viszont azt bizonyítják, hogy a migrén nem(csak) az elkényeztetett hölgyek passziója: nemtől és kortól függetlenül átlagosan a teljes népesség 8-12 százalékát érinti, óvodások és idősek is vannak köztük. A kellemetlen migrén a munkával töltött aktív
Te hányszor békültél már életedben? Barátoddal, szüleiddel, gyerekeddel, kollégáddal, szomszédoddal, szerelmeddel…Számolod? Talán néhányat igen. De jó ez? Kell ez? Hányszor lehet túllépni sérelmeken, bántásokon? Sikerülhet-e? És megéri-e? Az én válaszom: igen. Vagy… Rossz vagyok a haragtartásban. Egy nagyobb hanghatású veszekedés után hiába érzem teljes bizonyossággal, hogy na, most itt a vége, néhány óra után simán visszasündörgök valami „idétlen” ürüggyel, hogy
Képzeld el, hogy amikor holnap bemész a munkahelyedre, a főnök közli veled, hogy előléptet, ami sokkal nagyobb fizetéssel jár. Mit felelsz? Kinek meséled el elsőként a jó hírt? És most tekerjük vissza a filmet addig, amikor a főnök felajánlja a magasabb beosztást és a több fizetést. Most azonban ahelyett, hogy elfogadnád, annyit mondasz: „Köszönöm, de nem élek a lehetőséggel!” Majd
Ha emberi lény vagy, és valaha is mély érzelmeket tápláltál egy másik emberi lény iránt… Ha előfordult már, hogy meg kellett bocsátanod önmagadnak vagy másoknak azért, mert emberi lények… Ha úgy érzed, tökéletes kapcsolatban élsz… Ha úgy érzed, ekkora árulást a világon senki más nem élt meg… Azt hiszem, ez a cikk kifejezetten neked szól. Ebben a pillanatban valahol a nagyvilágban valaki
Sokféle boldogság létezik: lehetnek apró örömeink, érezhetünk hosszan tartó boldog elégedettséget, és lehetnek a mindennapokból magasan kiemelkedő élményeink, amelyek földöntúli örömöt váltanak ki. Ezek a spontán keletkező legboldogabb pillanataink, élményeink azonban a legritkább esetben „csináltak”. Inkább váratlanul kapnak el bennünket, mint egy hirtelen leszakadó nyári zápor. Ha elfogadjuk… Néha nem is történik semmi különös, egyszerűen csak ránk ír valaki, szembejön
Kint már besötétedett, amikor kimerülten beesünk az otthonunk ajtaján, és arra gondolunk: milyen hosszú és fárasztó volt a mai. Ismerős szituáció? Pedig mennyivel jobb volna felidézni, hogy ma mi mindent köszönhetünk a körülöttünk élőknek! Kutatások is bizonyítják, hogy a hála boldogabb emberré tesz. De hogyan lehetünk hálásak egy problémákkal teli világban? A küldetés nem lehetetlen! Azt hiszem, valahol elfelejtettük, hogyan
Neki milyen könnyű! Hiszen boldog, szép, csinos, sikeres, mindene megvan…pedig meg sem érdemli! Nekem semmi sem jön össze, bezzeg neki. Mi okozhatja az irigység okait? Mifelénk a versengés megítélése meglehetősen negatív. A sikerhez leginkább az agresszió, a tiszteletlenség, a gátlástalanság és az eltiprás fogalmait társítjuk, és úgy véljük, az előrejutás inkább a pénznek és a kapcsolatoknak köszönhető, mintsem a tehetségnek
Miért népszerű a bakancslista? Eljutni a Machu Picchura, delfinekkel úszni és értelmesen elbeszélgetni egy hajléktalannal: felmérések szerint ez a három legnépszerűbb tétel azokon a listákon, amelyeken az emberek összeírják, milyen élményeket szeretnének átélni, mielőtt meghalnak. A világ különböző részein készült bakancslisták ugyanakkor döbbenetesen hasonlítanak egymásra, nélkülözve bármi eredetiséget. 1940-ben, amikor John Goddard 15 éves volt, készített egy listát arról, mi mindent szeretne