Vágyak és elmulasztott lehetőségek
Miért népszerű a bakancslista?
Eljutni a Machu Picchura, delfinekkel úszni és értelmesen elbeszélgetni egy hajléktalannal: felmérések szerint ez a három legnépszerűbb tétel azokon a listákon, amelyeken az emberek összeírják, milyen élményeket szeretnének átélni, mielőtt meghalnak. A világ különböző részein készült bakancslisták ugyanakkor döbbenetesen hasonlítanak egymásra, nélkülözve bármi eredetiséget.
1940-ben, amikor John Goddard 15 éves volt, készített egy listát arról, mi mindent szeretne az életben elérni. Összesen 127 célt tűzőtt ki maga elé, például eljutni a világ minden országába, felderíteni a Nagy-korallzátonyt, megfejni egy mérgeskígyót, és eljutni a Holdra. A listáján összevont tételek is szerepeltek, mint például a 113-as, ami szerint szeretett volna profi szinten repülőt, motort és traktort vezetni, szörfözni, kenuzni, lőni, futballozni, kosárlabdázni, íjjal, bumeránggal és lasszóval bánni. Érdekes módon e tétel mellett ugyanúgy pipa szerepel, mint 109 további célja mellett, jelezve, hogy teljesítette őket. A következő években pedig további több száz célt tűzött ki maga elé, s ezeket mindig lelkiismeretesen lejegyezte.
Goddard listája
– ami az Erőleves a léleknek című önsegítő könyvsorozatban jelent meg először nyomtatásban – jelentette az eredeti inspirációt azokhoz a bakancslistákhoz, amelyek mára szó szerint elborították az életünket. Ha reggel kinyitjuk az internetet, a világhálóról utasítások tömkelege zúdul ránk, mondván: „Ha csak egy macskás gifet néz ma meg, ez legyen az!” Folyamatosan abban a fenyegetettségben élünk, hogy valami mérhetetlen lyuk keletkezik az életünkben, ha egy konkrét élményt kihagyunk, s ezért feltétlenül meg kell azt tapasztalnunk, mielőtt meghalunk.
A bakancslista elnevezés a „feldobni” a bakancsot kifejezésből származik, és a hasonló című, 2007-es film hozta divatba, amelyben Jack Nicholson és Morgan Freeman egy onkológián találkoznak, s onnan indulnak világkörüli útra azzal a szándékkal, hogy a lehető legtöbb élményt gyűjtsék be még azelőtt, hogy elérkezne az utolsó órájuk.
Napjainkban vége-hossza nincs azoknak a weboldalaknak, amelyek azokat segítik, akik szeretnék összeállítani a maguk listáját, más vállalkozások pedig kifejezetten arra specializálódtak, hogy a bakancslistát tételek megvalósítását levezényeljék. Világszerte delfinek ezreit tartják például fogságban csak azért, mert a delfinekkel úszás szinte minden bakancslistán szerepel. Az emberek többsége valójában ugyanazokra a klisészerű élményekre vágyik, amire a többi sok milliárd földlakó, miközben a saját listája összeállításakor abban az illúzióban ringatja magát, hogy most teszi az életét egyedivé. Ejtőernyős ugrás, sziklamászás, hőlégballonos utazás, paradicsommal dobálás a spanyol Tomatina fesztiválon, vagy találkozni a kedvenc sztárukkal, nem beszélve arról a könyvsorozatról, ami azt a 1001 filmet, 1001 zenei albumot, 1001 könyvet, 1001 nevezettességet és így tovább listázza, amit feltétlenül látnunk, hallanunk és olvasnunk kell, mielőtt meghalunk. S miközben az életnek ez a fajta megközelítése garantáltan nem hoz semmifajta kielégülést, sőt annak éppen az ellenkezőjét, ez nem lombozza le a bakancslista-készítők lelkesedését.
Az élmények bevásárlólistája
A bakancslistákat ugyanakkor mélyen átszövi a fogyasztói szemlélet, ahogy – mint egy bevásárlólistán – összegzik a készítők mindazokat az élményeket, amelyeket be szeretnének söpörni. Még az olyan tételekre is igaz mindez, amelyeknek nincs látható anyagi vonzatuk. Mi a gond például azzal, ha valaki szeretne „jelentőségteljes” beszélgetést folytatni egy hajléktalannal? Nos, a probléma a jelentőségteljes szóval van. A bakancslisták többségét ugyanis a tömény narcisztikus önzés szüli: az egész csak és kizárólag a lista gazdájáról szól, hogy ő mennyit tud kifacsarni az életből magának, mielőtt feldobja a bakancsot. A lista készítője nem gondol bele abba, hogy ugyanaz a beszélgetés, amiről ő maga lelkendezve mesél majd a kocsmában, a koldus számára korántsem jelentette ugyanazt. A koldus számára a beszélgetés akkor kap valódi jelentőséget, ha azzal zárul, hogy: „Örülök, hogy találkoztunk, itt a házam kulcsa, használja egészséggel.”
Midlife krízis
Az emberek többsége ugyanazt szeretné tenni annak érdekében, hogy gazdagabbá tegye az életét: utazni és látni a világ csodáit, olyan élményeket átélni, mint a vadvízi evezés, találkozni egy hírességgel, meggazdagodni, véghezvinni valami olyasmit, ami komoly erőfeszítést igényel, például lefutni a maratont. Az egyik legnagyobb probléma a bakancslistákkal, hogy az életnek egy olyan megközelítését éltetik, ami szerint tételeket akarunk kihúzogatni róla, miután teljesítettük őket. És talán a főkérdés az, hogy vajon hány tétel tűnne el egy tipikus listáról akkor, ha az lenne a szabály, hogy a lista készítője nem beszélhetne arról, amit már teljesített?
A bakancslista mégis lehet pozitív dolog, hiszen összeállítása során óhatatlanul is ki kell lépni a mókuskerékből, ez önmagában is hasznossá teszi. Mindeközben arra kényszerítjük önmagunkat, hogy azonosítsuk, tudatosítsuk az eredményeinket és a be nem teljesített elképzeléseinket. A lajstrom összeállításánál azonban elkerülhetetlen, hogy szembesüljünk bizonyos dolgokkal. Ilyen például a mulandóság. Azzal, hogy számba vesszük, mi az, amit elmulasztottunk, kénytelen-kelletlen belegondolunk az élet véges mivoltába. Erre a legtöbben nem szeretünk gondolni, mivel a kultúránkban az elmúlás tabu, és ezért nem is tudjuk, hogyan viszonyuljunk hozzá. A mulandósággal való szembesülés áthelyezi a hangsúlyokat, átírja a fontossági sorrendet. Ezzel magyarázható, hogy vannak olyanok, akik éppen a gyász kellős közepén készítenek bakancslistát.
Lista önmagunkért
Ami a lajstrom összeállítását illeti: jó tudni, hogy könnyen és gyakran keverednek a vágyak és az elmulasztott lehetőségek. Míg az elmulasztott lehetőségek számbavétele némi bűntudatot és ezáltal rosszkedvet okoz, addig a vágyak megfogalmazása optimistává és lelkessé tesz. Persze, ettől függetlenül mindkét kategóriának helye van a listán! Célszerű tehát lelkileg is felkészülni, ha nekiállunk összeírni, melyek azok, amelyek ezért vagy azért le- és kimaradtak. A szembesítés, a tudatosítás előfeltétele a változtatásnak.
A bakancslisták sablonos mivoltával összefüggésben úgy látom, hogy azért látni a legtöbb helyen extrémsport-teljesítményeket, ejtőernyős ugrást, kínai nyelvtanfolyamot vagy mandalatetoválást, mert ezzel leginkább másoknak akarnak megfelelni. Márpedig ha valaki komolyan gondolja, hogy számba veszi a vágyait, terveit és céljait, az a lista csak önmagának, önmagáért szól! A bakancslista magánügy, és nem való a közösségi oldalra. Az is beszédes, ha valaki csak ilyen kliséket tud felsorolni. Azt jelzi, hogy ideje volna elgondolkodni azon, voltaképpen mi az, amit ő akar és mi az, amivel csak másoknak akar megfelelni! Helyénvaló, ha a kívülálló számára hétköznapi, már-már unalmas dolgok kerülnek a listára. Ezek ugyanis azok, amelyek talán másnak nyilvánvaló, már kipipált dolgok, ám a listakészítőnek csak vágy és terv.